1929. június 29-én nyitották meg – műsoros rendezvény keretében – a Kaszinót, továbbá több évtizedes lemaradást pótolva állandó körorvost és gyógyszertárat is kaptak. 1931-ben csendőrőrs létesült a községben. 1932 tavaszán a kereskedelmi miniszter engedélyezte a település számára a heti vásár tartását. 1938-ban nyitották az első óvodát 40 férőhellyel. 1935-ban alkották a községrendezési szabályrendeletet. 1939 decemberében nyitott ki a helyi mozgófénykép-színház.
A változások eredményeként a lakosság száma a két világháború között tovább növekedett.

A lakosságszám alakulása 1920-1940 között

1940-től egyre inkább éreztette hatását a háború, de a behívások csak 1941 őszén kezdődtek meg, a település fejlődését azonban ez sem gátolta. Ugyanebben az évben szentelték fel a község katolikus templomát és átadták a Velencére vezető utat is. 1941-ben artézi kutat (107 m) ásatott az Országos Közegészségügyi Intézet, 1943-ban közösségi tüdőgondozó intézet is létesült.
A település 1944 és 1945 februárja között állt a frontvonalban, és 1945. február 2-án felszabadult. Ezt követően, ha lassan is, de megindult a települési élet normalizálódása. A folyamat bár gyorsan lezajlott nem volt egyszerű feladat. A háborúban elpusztult a település ló,- sertés- és szarvasmarha-állományának jelentős része. Nem volt liszt, só, olaj, hiánycikk volt a petróleum és a meginduló infláció következtében az árak az egekig szöktek. A felszabadulást követő jegyzői összeírás az alábbiakat rögzítette.

A községben az 1945 utáni gyors fejlődés alapját a földreformmal teremtették meg. 1945 és 1952 között több ezer hold földet osztottak szét és 190 családi ház is felépült. A növekvő lakosság pedig igényelte, hogy a mindenkori községvezetés szervezze meg, hogy az emelkedő igényeknek megfelelően egyre nagyobb infrastruktúrával rendelkezzen a település. Igényelte az orvost, fogorvost (1961), az állatorvost, a gyógyszerészt; a hitéleti helyeket, az iskolát, az óvodát, az üzleteket.
Az 1945-ös év eredményeit összegezve megállapítható, hogy a legfontosabb esemény a földosztás volt, valamint ezzel egy időben a politikai pártok megalakulása. Ez a két alapvető tényező lehetővé tette, hogy Pusztaszabolcs elindulhasson a szocialista átalakulás útján.
A reformok ellenére a település gazdálkodása nem volt zavartalan. A termelést három fő tényező hátráltatta:

• a vetőmag hiánya,
• a munkaeszközök hiánya,
• az igaerő hiánya.

A nehézségek leküzdése haladéktalanul indokolttá tette a szövetkezés szükségességét. (A gazdasági részben kerül bemutatásra részletesen, hogy 1945 után milyen szövetkezetek jöttek létre, milyen tevékenységet folytattak, a rendszerváltozás után hogyan alakultak át ld. Felsőcikolai NO2 Kft., Pusztaszabolcsi Agrár Zrt., MKSZ Kft.) 1949 februárjában megalakul a Felső-Cikolai Állami Gazdaság, májusban földműves-szövetkezeti kezelésbe kerülnek a magánboltok, októberben Dózsa György nevét veszi fel a település első termelőszövetkezeti csoportja. 1950-ben jön létre a Petőfi Sándor termelőszövetkezeti csoport, majd a következő hónapban vegyesipari KTSZ alakul Pusztaszabolcson, amely szövetkezések augusztus 20-án egyesülnek Béke TSZ néven.